Kell-e Európának az amerikai földgáz?
2025/1. lapszám | Magyar Energetika | 73 |
Donald Trump, az ismét megválasztott új amerikai elnök azt szeretné, hogy az uniós országok több földgázt importáljanak az Egyesült Államokból. Az Európai Unió számos okot találhat arra, hogy fontolóra vegye a javaslatot, de az előnyök mellett a hátrányokat sem szabad elhanyagolni.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az amerikai kínálat és az európai cseppfolyósított földgáz iránti kereslet, mintha egymásra találtak volna. „Még mindig sok LNG érkezik hozzánk Oroszországból, miért ne helyettesíthetnénk amerikai LNG-vel, amely olcsóbb és csökkenti az energiaárakat? – tette fel a kérdést Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke novemberben, alig egy héttel Trump újraválasztása után. Trump az ajánlatát azzal indokolta, hogy ezáltal az EU csökkenthetné az Egyesült Államokkal szembeni kereskedelmi hiányát és elkerülheti a belebegtetett vámokat. Tisztán politikai szempontból a javaslat elfogadása akár ésszerű stratégiának is nevezhető lehetne.
A Bruegel tanácsadó szervezetnek (think tank) az európai földgázimportról készült elemzése elsőként Európa földgázkeresletét veszi górcső alá. A 2022-es energiaválság idején, amikor Oroszország az Ukrajna ellen indított inváziót követően csökkentette az Európába irányuló gáz mennyiségét, az amerikai LNG importja pótolta ez európai ipari és fűtési igényeket. Az Egyesült Államok exportja a mai napig az EU-ba áramló LNG közel 50%-át teszi ki, és ez a mennyiség 2022 eleje óta alig változott. Jóllehet az USA Európa legnagyobb LNG-szállítója, ha a csővezetékes szerződéseket is figyelembe vesszük, csak egy az unió számos exportőre közül, és az EU importjának kevesebb mint egyötödét mondhatja magáénak. A norvég gázimport például több mint kétszerese az amerikai mennyiségnek. Az EU földgázfogyasztása pedig, amely 2022 óta már több, mint 13%-kal csökkent, a blokk 2030-as klímacéljaival összhangban minden bizonnyal tovább fog csökkenni.
1. ábra. Az EU-27 földgázigénye 2008 és 2023 között
2024-ben az EU-ba irányuló LNG-import csökkent az előző évhez képest, így az európai partok mentén található terminálok kihasználása visszaesett. A csökkenést a meleg telek és a legtöbb európai állam gazdasági növekedésének visszaesése indokolja. Ugyanakkor az európai kontinens megújuló energiaforrásokra való átállása ugyanebben az időszakban a vártnál gyorsabb ütemben növekedett. Ennek eredményeként néhány ország arra kényszerül, hogy átgondolja bővítési terveit. Jóllehet a korábbi tervek megvalósítását nem állítják le, Európa LNG-újragázosítási kapacitása az előrejelzések szerint 2028-ban tetőzik. Németország négy úszó terminálja, amelyeket az Oroszország Ukrajna elleni inváziója által kiváltott 2022-es energiaválságra válaszul hoztak létre, jóval a kapacitása alatt működik, kihasználtságuk jelenleg 0 és 64% között mozog. A lanyhuló kereslet ellenére a berlini kormányzat egyelőre ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy ezek a terminálok pozitívan befolyásolják az árstabilitást.
2. ábra. A 2022 februárja óta Európában létesült új LNG-terminál kapacitások
Az IEA előrejelzése szerint (World Energy Outlook 2024) az évtized végére globális túlkínálat várható: Miután az USA és Katar is növeli a kitermelést, 2030-ra a jelenleginél 50%-kal több LNG-t szállítanak tartályhajókban a világ számos pontjára.
Az Ukrajnában kirobbant háború óta a diverzifikáltabb gázellátási portfólió, a csökkenő kereslet és a növekvő globális kínálat Európa tárgyalási pozícióit figyelemre méltó módon erősíti a néhány évvel ezelőtti helyzethez képest. A transzatlanti kapcsolat azonban komplex, és az európai vezetők számos olyan egyéb tényezőt is mérlegelni kénytelenek, amelyek arra ösztönözhetik őket, hogy szorosabb energetikai kapcsolatokat alakítsanak ki az Egyesült Államokkal. Az már régóta ismeretes, hogy az Európába irányuló energiaexport Trump számára mind személyesen, mind politikailag mennyire fontos. Európának mérlegelnie kell az új elnök vámfenyegetéseit is. Az Egyesült Államok Németország és az EU fő kereskedelmi partnere, így a vámok súlyosan érintenék az európai iparágakat, elsősorban a már amúgy is küszködő gépjárműipart. Trump ambivalenciája Ukrajnával és a NATO-val kapcsolatban ugyancsak jól ismert, csakúgy, mint az a követelése, hogy a NATO-partnerek növeljék védelmi kiadásaikat. Az EU vezetői kiszámíthatják, hogy néhány LNG-szerződés elfogadható ár-e az új amerikai elnökkel fenntartandó kapcsolatok gördülékenyebbé tételéért.
Ismeretesek a fentiek mellett az európai aggályok az LNG által okozott kibocsátások miatt. Az RMI agytröszt megállapította, hogy ha a gáz több mint 4,7%-a elszivárog az ellátási láncban, akkor annak üvegházhatású gáz kibocsátása eléri a szénét. Jóllehet a rendelkezésre álló adatok még nem tekinthetők véglegesnek és teljeskörűen igazoltaknak, az Egyesült Államok fő termelési régiójában állítólag a termelés 3–9%-a szivárog el. Ennek az ad jelentőséget, hogy az EU új, a metánnal kapcsolatos jogszabályának értelmében megkezdődnek a gázszivárgás összehasonlító vizsgálatai, és az Európai Bizottságnak 2029-ig kell meghatároznia azokat a szivárgási benchmark értékeket, amelyek felett 2030-tól büntetni rendelik az új, ún. „piszkos” LNG-importmegállapodásokat. Mivel az orosz gázszállítások csökkenése még messze nem merült feledésbe és Trump hozzáállása különböző, politikailag is lényeges problémákhoz meglehetősen változékonynak mondható, az európai vezetők el akarják kerülni az amerikai gáztól való túlzott függőséget. Robert Habeck német alkancellár és gazdasági miniszter nyíltan beszélt arról, hogy „a geopolitikai függőség megismétli önmagát” azzal, ha Európa fennakad Trump horgán. Környezetvédelmi tekintetben nem Trump az egyetlen, aki bonyolítja a helyzetet: Decemberben Katar azzal fenyegetőzött, hogy leállítja a gázszállítást az EU-ba, ha a tagállamok továbbra is szigorúan alkalmazzák az EU ellátási láncról szóló új irányelvét, amely 2027-ben válik hatályossá.
Tekintettel Európának arra az igényére, hogy tagországaiban az energiaellátás biztonságos és olcsó is legyen, nem tűnik egyszerű feladatnak a transzatlanti kapcsolatok optimalizálása. Figyelembe véve, hogy az Egyesült Államokban és Katarban több új LNG exportterminál létesítése folyik, elemzők szerint aligha kell jelentős rövid távú változásokra számítani, mivel az Egyesült Államok jelenlegi LNG-termelésének nagy része hosszú távú szerződésekben van lekötve. Hosszabb távon pedig az EU infrastruktúrája is készen áll arra, hogy több amerikai LNG-t vegyen fel, de nem tudhatjuk biztosan, hogy az amerikai termelők akarnak-e még több gázt szállítani az Atlanti-óceánon keresztül az egyre telítettebb piacra.
Források
- Europe doesn’t need US gas, but might buy it anyway, euractiv.com
- Keliauskaite, U. et al.: European Natural gas Imports, bruegel.org (2025-02-13)
- Gordon, D. et al.: Evaluating net life-cycle greenhouse gas emissions intensities from gas and coal at varying methane leakage rates, Environmental Research Letters 18 084008, iopscience.iop.org
