EU – Irány az 55%!
2022/1. lapszám | Magyar Energetika | 470 |
Bizonyára sokan hallottak az Európai Unió „Fit for 55” címet viselő intézkedéscsomagjáról (magyar nyelvű közleményekben leggyakrabban az „Irány az 55%!” néven emlegetik), amelynek keretében az EU felülvizsgálja az éghajlatváltozással, az energetikával és a közlekedéspolitikával kapcsolatos jogszabályait. A cél, hogy az előírásokat összhangba hozzák a 2030-ra és 2050- re vonatkozó – alapvetően éghajlatpolitikai – célkitűzésekkel. Az 55-ös szám arra utal, hogy az Unió önmaga, illetve tagállamai számára kötelező jelleggel írta elő, hogy 2030-ra legalább 55%-kal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása.
Módosítanák a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerét (ETS), szigorítva az érintett ágazatok kibocsátásának csökkentési ütemét és egy új, önálló kibocsátáskereskedelmi rendszert is javasolnak az épületekre és a közlekedésre vonatkozóan.
A tagállamok kibocsátáscsökkentési céljait 29%-ról 40%-ra növelnék úgy, hogy az egyes tagországok célértékei változatlanul GDP-arányosak maradnának. 310 millió tonnának megfelelő szén-dioxid-elnyelő kapacitás (földhasználat, erdőgazdálkodás) létrehozását célozzák meg és 32% helyett 40%-os megújuló részarányt kívánnak elérni az EU energiamixében. Az energiahatékonyság javítása terén mind a végsőenergia-fogyasztás (36%), mind a primerenergia-felhasználás tekintetében (39%) új célértékeket tűznének ki. Tervezik a hajók és légi járművek alternatív üzemanyagokkal való ellátása részarányának növelését és szigorítanák a személygépkocsikra, valamint a könnyű haszongépjárművekre vonatkozó CO2-kibocsátási előírásokat is. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy 2035-től belsőégésű motorral szerelt ilyen járműveket nem lehetne forgalomba hozni az Unióban.
Felülvizsgálják az energiatermékek és a villamos energia adóztatására vonatkozó irányelvet és ún. „mechanizmus”-t dolgoznának ki, amely az importáruk karbonintenzitását lenne hivatott ellensúlyozni. Ennek célja az, hogy – a nemzetközi kereskedelmi szabályok sérelme nélkül – megelőzzék, hogy a termelés nem uniós (kevésbé ambiciózus klímapolitikát alkalmazó) országokba való áthelyezése, vagy a karbonintenzív termékek behozatalának növelése révén az uniós határokon kívül növekedhessen a kibocsátás, semmissé téve ezzel az EU kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseit.
Létrehoznák az ún. „Szociális klímaalap”-ot, amely a fentebb említett, az épületekre és a közúti közlekedésre vonatkozóan javasolt új kibocsátáskereskedelmi rendszer társadalmi egyenlőtlenségeit, valamint az elosztás tekintetében jelentkező hatásait kezelné. A mechanizmus számára a 2025 és 2032 közötti időszakban 72,2 milliárd EUR-t különítenének el.
Egy, az európai uniós távfűtés jövőjét elemző februári nemzetközi kerekasztal-beszélgetés során a megszólalók arra hívták fel a figyelmet, hogy miközben a fűtés és hűtés az EU teljes energiafogyasztásának mintegy felét teszi ki, az ezt szabályozó intézkedések kidolgozása nem lesz egyszerű, mert amíg a szakpolitikákban uniós szintű célokat határoznak meg, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a fűtési és hűtési rendszerek tagállamonként igen eltérőek. A távfűtés az unió északabbra fekvő országaiban jól fejlett, és így kulcsszerepet játszhat a rugalmas, hatékony és dekarbonizált európai energiarendszerben. Lehetővé teszi a megújuló energiaforrások és a hulladékhő fokozott integrációját. A fejlődő digitalizáció segíthet meghatározni a fűtés és hűtés hőmérsékletszintjét és időzítését. Aggodalmukat fejezték ki ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy a „Fit for 55” a távfűtésben is a megújuló energiaforrások gyors növekedését helyezi előtérbe a szénről a tisztább gáztüzelésű kapcsolt energiatermelésre való áttéréssel, vagy a hulladékhő használatával szemben. Megítélésük szerint a nagyszabású megújuló és távhőprojektek finanszírozásának felgyorsítása tekintetében az EU elképzelései túlzóak és kétségesnek tűnik, hogy időben képesek-e hozzájárulni a kitűzött célok eléréséhez.
Források
- https://energypost.eu
- https://www.consilium.europa.eu
