Hogyan válhat a világ energiaipara nettó zéró kibocsátásúvá 2050-re?
2021/2. lapszám | Magyar Energetika | 747 |
Az energiaszektor ma az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mintegy háromnegyedéért felelős, ezért szerepe kulcsfontosságú az éghajlatváltozás hatásainak elhárításában, amely talán a legnagyobb kihívás, amellyel az emberiségnek története során szembe kell néznie.
A globális szén-dioxid-kibocsátás nettó nullára csökkentése 2050-re összhangban van azokkal az erőfeszítésekkel, amelyek a globális átlaghőmérséklet hosszú távú növekedését 1,5 °C-ra korlátozzák. E cél elérése azonban nem kevesebbet igényel, mint az energia termelésének, szállításának és fogyasztásának teljes újjáalakítását. Bár a nettó zéró elérésével kapcsolatban erősödő politikai konszenzus jelentős optimizmusra ad okot, de a globálisan nulla nettó kibocsátás 2050-ig történő eléréséhez szükséges változtatások egyelőre nem teljesen világosak. Hatalmas erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy ezek a lenyűgöző ambíciók valóra váljanak, különös tekintettel az országok lehetőségei közötti fennálló különbözőségekre és a változtatásokhoz szükséges eltérő kapacitásokra. A jelentés egy, a cél eléréséhez vezető utat mutat be, amelynek végén tiszta és rugalmas energiarendszer várja az emberiséget.
A dokumentumban részletezett, a 2050-ig a zéró nettó kibocsátáshoz vezető globális út megköveteli, hogy valamennyi állam kormánya felülvizsgálja, jelentősen megerősítse, ambíciózusabbá tegye, majd sikeresen végrehajtsa energia- és éghajlatpolitikáját. Az eddig tett kötelezettségvállalások messze elmaradnak attól, amit ez az útvonal megkövetel. Az elmúlt évben gyorsan emelkedett azon országok száma, amelyek ígéretet tettek a zéró nettó kibocsátás elérésére. Ezek az államok jelenleg a globális szén-dioxid-kibocsátás mintegy 70%-át fedik le. Ez hatalmas előrelépés. A legtöbb ígéretet azonban sajnálatos módon egyelőre nem támasztják alá a rövid távú stratégiák és intézkedések. Ha a már ismert ígéreteket valóra is váltják, 2050- re még mindig mintegy 22 milliárd tonna szén-dioxid-kibocsátással kell számolnunk világszerte. Ha ez a tendencia folytatódna – a jelenleg ismert éghajlati modellek szerint – 2100-ra 2,1 °C-kal emelkedne a globális átlaghőmérséklet. Az üvegházhatású gázok kibocsátása 2020-ban a Covid-19 járvány miatt csökkent ugyan, de a gazdaságok fellendülésével már most erőteljes növekedés érzékelhető. Ha ezt a folyamatot nem tudjuk időben megállítani és visszafordítani, 2050-re elérhetetlen lesz a nettó zéró.
1. ábra. A kulcsfontosságú tiszta technológiák penetrációjának szükséges növekedése és az energiaintenzitás változása az IEA szerint 2030-ig
A jelentés kísérletet tesz arra, hogy felvázolja azokat az alapvető feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az energiaágazat globálisan elérje a fenti célt. A jelentésben részletesen leírt útvonal ezt a célkitűzést úgy igyekszik elérni, hogy nem vesz figyelembe semmiféle, az energiaágazaton kívülről érkező ellentételezést, és csupán csekély mértékben támaszkodik a negatív kibocsátású technológiákra. Ezzel a lehető legnagyobb mértékben igyekszik figyelembe venni a műszaki megvalósíthatóságot, a költséghatékonyságot és a társadalmi elfogadottságot, biztosítva egyidejűleg a folyamatos gazdasági növekedést és az energiaellátás biztonságát. Kiemelten kezeli azokat az intézkedéseket, amelyekre a lehető leghamarabb szükség van ahhoz, hogy a kitűzött cél valóban elérhető legyen 2050-re. A jelentés globális képet ad, de természetesen nem hagyható figyelmen kívül, hogy az egyes országok nem ugyanarról a szintről indulnak és időben nem is egyszerre érik majd el a nettó zérót. A fejlett gazdaságoknak ezt előbb kell elérniük és segítséget kell nyújtaniuk a feltörekvő piacú és a fejlődő gazdaságoknak, hogy ők is eljuthassanak oda. A jelentésben felvázolt útvonal csak egy út a lehetséges számos lehetőség közül, nem feltétlenül a végleges, ezért a szerzők megvizsgáltak néhány kulcsfontosságú bizonytalanságot, nevezetesen a bioenergia és a szén-dioxidleválasztás kérdéskörét, valamint a lehetséges viselkedésbeli változások szerepét. A nettó zéróhoz való eljutás számtalan jövőbeli döntést érint szerte a világon, de az elsődleges cél az, hogy a jelentés által is tájékoztassák a politikai döntéshozókat, akiknek a legnagyobb mozgásterük és lehetőségük is van arra, hogy a világot közelebb hozzák az elérendőnek tekintett éghajlati célokhoz.
A nettó zéró kibocsátáshoz vezető út keskeny: ahhoz, hogy ezen az úton maradhassunk, az összes rendelkezésre álló tiszta és hatékony energetikai technológia azonnali és tömeges alkalmazása elengedhetetlen. A bemutatott útvonalon a világgazdaság 2030-ra a mai állapothoz képest mintegy 40%-kal növekszik, de 7%-kal kevesebb energiát használ fel. Ez nem képzelhető el az energiahatékonyság jelentős javítása nélkül, anélkül, hogy ennek eredményeként az energiaintenzitás változásának éves üteme 2030-ig átlagosan 4%-kal csökkenjen. Ez az elmúlt két évtizedben elért átlagos mértéknek mintegy háromszorosa. Az energiaágazat kibocsátásának csökkentése nem korlátozódhat a CO2-re: a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának következtében fellépő metánkibocsátásnak a következő tíz évben 75%-kal kell csökkennie a rendelkezésre álló csökkentési intézkedések és technológiák bevezetésére irányuló globális, összehangolt erőfeszítés eredményeként.
Az egyre olcsóbb megújulóenergiatechnológiák vezető szerepet játszanak abban, hogy a villamos energiával öszszefüggésbe hozható kibocsátások nullára csökkenhessenek. A jelentésben megjelölt út a nap- és szélenergia gyors növekedését írja elő ebben az évtizedben, amelyek növekménye 2030-ra el kell érje a napenergia esetében a 630 GW-ot, illetve a szélenergiánál a 390 GW-ot, ami négyszerese a 2020-ban felállított rekordszintnek. A napenergia tekintetében ez azt jelenti, hogy minden nap létesíteni kell egy akkora napelemparkot, amekkora a világ jelenlegi legnagyobb naperőműve. A vízenergia és a nukleáris energia, amely ma a kis szén-dioxid-kibocsátású villamos energia két legnagyobb forrása, megkerülhetetlen alapot biztosít az átmenetekhez. Ahogyan ezen az úton a villamosenergia-ágazat egyre tisztábbá válik, a villamosítás a kibocsátás csökkentésének kulcsfontosságú gazdasági eszköze lehet.
Forrás: Net Zero by 2050 – A Roadmap for the Global Energy Sector, iea.org
